A múltkor egy kicsit sikamlós témára tévedtem. Nem mintha ebben a blogban nem lenne szinte minden téma sikamlós, de ez most különösen. A férfi nő kapcsolatába sikerült beletenyerelni. Mivel minket, férfiakat csak az motivál, hogy „magunkat” minél szélesebb körben szét tudjuk szórni és ehhez nőre van szükségünk, így ez egy fontos kérdés, mióta világ a világ. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy minden, amit teszünk az vagy genetikailag belénk kódolt kényszer miatt van, vagy felvett, tanult reakció. A férfi-nő kapcsolat sem kivétel ez alól, itt is előjönnek a hozott dolgaink és a szocializációnk során magunkra szedettek. Gyakran van, hogy utóbbival megpróbáljuk elnyomni magunkban az előbbit, de ez esélytelen, amire kódolva vagyunk az a természetes, minden más a természet megerőszakolása. Sok olyan dolog van bennünk, amit elfed a tanult kényszer. Ezek általában a legalapabb ősi ösztönök, a Maslow piramis alja, azaz a lét és fajfenntartáshoz kapcsolódó ösztöneink. Ugyanúgy, ahogy nem sz@rjuk össze az udvart, nem kezd el két idegen sem szexelni spontán, hiába esetleg mindkettőnek késztetése rá.

 Az evolúció már nem elég gyors nekünk, sokkal gyorsabban változtatjuk környezetünket. Valószínűleg a 10.000 vagy 50.000 évvel ezelőtt élt elődeink nem különböztek tőlünk szinte semmiben, csak a viselkedésükben. Nem voltak erkölcsök, szabályok, törvények, csak amit a genetika meghatározott. Az alfahím vezette a falkát, együtt vadásztak, és ha elég erősek voltak, akkor megdughatták bármelyik nőstényt. A nőstényeknek pedig az volt a szerepük, hogy vigyázzanak a gyerekekre és gondoskodjanak a falkáról. Mivel erre lettünk teremtve, így ez valószínűleg természetes volt mindenkinek és egyáltalán nem lehetett terhes, eltekintve a körülményektől. Így volt rendjén. Aztán megtréfáltuk a természetet és átlépve az evolúciót nem mi változtunk és alkalmazkodtunk, hanem a környezetünket kezdtük magunkhoz és igényeinkhez igazítani. Társas viselkedésünkkel is ezt tettük. Ma már fogalmunk sincs, hogy hogyan kellene élnünk. Vannak elképzeléseink a háborítatlanul élő legközelebbi rokonaink viselkedése alapján, de egyáltalán nem biztos, hogy mi is olyanok voltunk. Ezt már valószínűleg sosem fogjuk megtudni.

Megváltozott a nők, de a férfiak szerepe is. Összemosódott. Teljesen természetesnek vesszük, hogy alkalmanként a nő kerül domináns szerepbe. Aztán egy pár éve néhányan elkezdték feszegetni, hogy talán ez így mégsincs teljesen rendben és az emancipáció, egyenjogúság, mégis csak rendellenes és sok feszültség forrása. Nálunk is jött Joós István a maga elméletével és kiborult a bili. Valószínűleg igaza van, de kérdés, hogy számít-e az valamit és kell-e nekünk ismerni az igazságot. Jobbá teszi-e a világot, ha visszarendezzük a szerepeket? Talán. Az biztos, hogy összeségében azzal, hogy megpróbáljuk kijátszani az evolúciót, a természetes kiválasztódást és szelekciót, azzal veszélyeztetjük fajunk fennmaradását. Ha kisebb mértékben, de a nők „felszabadításával” is ugyanezt tesszük, mert ahogy a Szex és New York sorozat is egy tömeggyilkosság, úgy az emancipáció és szingli trend is a kihalás felé tett lépés. Viszont ott a remény, hogy majd erre a problémára is megtaláljuk a megoldást, ha nőknek már nem lesz szerepük a gyerekszülés és gyereknevelés, akkor majd elővesszük a delfineket J

Azzal, hogy a nők tanulnak, karriert építenek, elvesznek a hagyományos anya és család funkciók, előbb utóbb már a tudás is elvész, ami nagyanyáinknak teljesen termsézetes volt. Az igazság az, hogy ha nem is annyira drasztikusan mint Joós István, vagy főleg nem mint a huffnagel blog, de én is ezt az elméletet vallom, ugyanakkor emiatt semmiben nem kívánom korlátozni a feleségem, sem, a lányaimat. Ha többre vágynak, akkor had adassék meg nekik!

Komolyabb kérdés ez, minthogy egy ilyen félpornó blogban megoldást találjunk rá, ráadásul mennem is kell az ágyba, ápolni a HAGYOMÁNYOS szerepeket.

a fiú